Melyek az Achilles-ín szakadás lelki okai?

A sportolók közül elsősorban azoknak az ugróatlétáknak szakad el az Achilles-ina, akik túlerőltetik az Achillesüket az edzések során. Ön azonban nem sportoló, mégis elszakadt az Achilles-ina?

A túlerőltetett és begyulladt Achilles-ín a távolugróknál, magasugróknál vagy rúdugróknál szakad el meglehetősen gyakran. De például a kosárlabdázóknál is egy-egy tempódobáshoz való felugráskor, vagy pedig a röplabdázóknál a sáncolásnál vagy egy leütésnél bizony könnyen elszakadhat.

achilles-ín szakadás lelki okai

Milyen okai lehetnek az Achilles-ín szakadásának?

A hétköznapi embereknél pedig általában akkor következik be az Achilles-ín szakadása, amikor az erőteljesen alig használt, edzetlen ín, egy-egy hirtelen erőfeszítéskor vagy hirtelen mozdulat miatt megfeszül és elszakad.

  • Előfordulhat ez például akkor, amikor edzetlenül évente egyszer-kétszer egy kiadós focimeccsre kerül sor a barátokkal.
  • De az is lehet, hogy egy hosszú teniszparti közben szakad el az edzetlen Achilles-ín.
  • Elszakadhat azonban az Achilles egy hirtelen, balul sikerült túlzott mozdulatra is.

Testünk legvastagabb ina az Achilles, ezért igencsak erős. Viszont egyszeri erőteljes túlterhelésre vagy egy hirtelen rossz mozdulatra könnyen elszakadhat, ha egyébként edzetlen.

Az Achilles szakadásakor tudja ugyan mozgatni a lábát, de a mozgás igen nagy fájdalommal jár. A lábujjhegyre állás és a talajról való felugrás azonban már nem fog sikerülni, még fájdalom árán sem. Az elszakadt Achilles nem tud segíteni ilyenkor a mozgás kivitelezésében.

Lelki oka is lehet azonban az Achilles-ín szakadásának

Az ember Achilles-sarka a gyenge pontja. Nevét az ókori görög hősről Achilleuszról kapta, aki mesés erővel rendelkezett. Erejét nemcsak edzett teste, hanem sebezhetetlensége is biztosította, amit az anyjának köszönhetett. Az anyja ugyanis bemártotta az alvilági Sztüx folyó sebezhetetlenséget és halhatatlanságot ígérő vizébe. A sebezhetetlenség megszerzésének végrehajtásába azonban apró kis hiba csúszott. Mivel valahol meg kellett fogni a kis Achilleuszt, ezért erre a sarkát választotta. Ezért a sebezhetetlen Achilleusznak a sarka lett az egyetlen sebezhető pontja. A trójai háborúban itt találta el őt Hektor nyila, és ebbe halt bele.

A sebezhetetlen Achilleusznak egyetlen sebezhető pontja volt, és ezt kihasználva tudta őt a trójai hős, Hektor legyőzni. A sebezhetetlennek tartott Achilleusz halála a polaritást, az ellentétek egységét, a két ellentétes pólus kiegyenlítését szimbolizálja. Ugyanis hiába volt Achilleusz sebezhetetlen, neki is volt egy gyenge pontja, és ezt a gyenge pontot kihasználva, bizony a sebezhetetlen hőst is meg lehetett sebezni, le lehetett győzni.

A sarok az a pontunk, amely testünket összeköti az anyafölddel. A sebezhetetlenség és halandóság, az ember és föld, a boldogság és boldogtalanság ugyanazon dolgok két ellentétes pólusa, és egyszerre, egységben léteznek egymás mellett, egymást kiegészítve.

Az Achilles-ín is ilyen ellentétes polaritást jelképező elem a testünkben. Testünk legvastagabb, legerősebb ina. Legyen mégis bármennyire erős, mégis elég akár egyetlen rossz, hirtelen mozdulat, és máris elszakad ez a kitüntetetten erős ín (link: Achilles-ín szakadás). Az erő és a sebezhetőség, a szakadás tehát együtt, egyszerre létezik, kiegészítve egymást.

Másrészt viszont lelki síkon megközelítve a polaritást, az ellentétes pólusok egységét, az Achilles-ín azt szimbolizálja, hogy ugyan rendkívüli módon túl kell feszíteni ahhoz, hogy elszakadjon, de ha ezt megtesszük, akkor bizony elszakad. Ekkor pedig az addig legendásan erős ín egy elszakadt, felugrást segíteni is képtelen ínná válik.

Az ember bizony sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor egyszerűen elveszíti a realitásérzékét, kicsúszik a lába alól a talaj, és a korábbi, kezdeti sikerek után megrészegedve azt hiszi, hogy mivel eddig minden sikerült, akkor határ a csillagos ég. Ez pedig oda vezet, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb tettekbe lovallja bele magát. Lehet, hogy egy ideig sikerei vannak, nem szakad el szerencsesorozatának szalagja, de ha túl sokáig játszik a tűzzel, és túl sokáig kísérti az isteneket, akkor bizony eljön az a pillanat, amikor eljön az igazság órája.

Eljön az a pillanat, amikor a megalapozott kezdeti sikerektől megrészegedve már olyan tettekre is képesnek érzi magát az ésszerű kockázat mértékét nem ismerő ember, amit már képtelen kezelni, irányítása alatt tartani. Ilyenkor pedig a sok siker után – mivel az ellentétek előbb-utóbb kiegyenlítik egymást -, ha nem ismeri fel azt a pillanatot, amikor már elég, és nem szabad tovább kihívni maga ellen a sorsot, jön az ellentétes pólus, a keserű csalódás, a kijózanító bukás.

Megszakad a szerencsés csillagzat alatt született ember addig páratlannak hitt szerencsesorozata, és mindent, amit addig nyert, elveszít. Ha nem számol reálisan a lehetőségeivel, ha túl sokat, vagy mindent kockára tesz, és nem tud kiszállni, akkor bizony az ellentétes pólus előbb-utóbb bekövetkezik.

A korábban felépített, és kialakított, talán biztos alapokon nyugvónak hitt világ darabokra törik, és bizony rá kell jönni arra, hogy nem lehet a végtelenségig büntetlenül kihívni magunk ellen a sorsot.

Ahogy a hős Achilleusz egyetlen jól célzott nyílvessző kilövésével halálos sebet kap, ahogy testünk legerősebb ina, az Achilles-ín egyetlen túlfeszített mozdulatra elszakad, úgy hullik darabokra minden addig biztosnak hitt korábbi eredménye, ha túl sokat, vagy mindent kockáztat megalapozatlanul.

Ahogy az Achilles-ín szakadása után a korábban szárnyaló sarok, hirtelen már elemelkedni sem képes a földtől, ugyanúgy a realitások talajára hullik vissza akkor, amikor a túlzott kockázat után megkapja a kijózanító pofont.

Az ember időnként, irgalmatlan sok gyakorlás, és némi tehetség birtokában, a flow állapotában emberfeletti dolgokra lehet képes. De ha elveszítve a realitásérzékét, túl merészen hívja ki maga ellen a sorsot, akkor a polaritás az ellentétes pólusba löki előbb-utóbb.

Ilyenkor bizony rá kell jönni arra, hogy a célba vett rekord, a kitűzött cél túl van azon, amit az ember még képes elérni.

Ilyenkor ha az ember elméje nem képes belátni azt, hogy elérkezett a határaihoz, és nem szabad már tovább kísérteni a sorsot, akkor mivel nincs más hátra, a teste fogja figyelmeztetni erre. A becsvágyó és a határait felismerni képtelen értelemmel szemben ilyenkor a teste fogja betölteni a hálátlannak tűnő fék szerepét. Ha túlságosan irreális és megalapozatlan dolgokat vesz a fejébe, és ettől nem hajlandó tágítani, akkor akár teste legerősebb ina is kénytelen elszakadni ahhoz, hogy figyelmeztesse, kijózanítsa, és visszahozza a földre, a realitások talajára.

Amikor a tudati fékek nem működnek, mert a becsvágy elvakítja az elme tisztánlátását, akkor a testen a sor, hogy leállítsa a becsvágy féktelennek tűnő túltengését.

A becsvágyó célok megalapozatlansága után, a tisztánlátás visszanyeréséhez „álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el kicsit”-hez szükséges szünetről a test gondoskodik. Akár azon az áron is, hogy elszakad az Achilles-ína, és amíg tehetetlenül lábadozik, addig van ideje átgondolni a dolgait, és újraértékelni azokat.

A fizikai kényszerpihenő alatt tisztázhatja magában kitűzött céljai, becsvágya megalapozottságát, realitását. Azt, hogy mire is képes valójában. Hol áll most, és merre, hova törekszik. Utána pedig az következik, hogy hogyan is tud oda eljutni megalapozottabban, reálisabban, mint korábban.

A testében bekövetkező szakadás visszahozza becsvágyát a való világ realitásába.

Amikor elszakad az Achilles-ina, akkor milyen kérdéseket érdemes feltennie magának?

  1. Nem tette-e túlságosan magasra a lécet? Nem túlzó-e kitűzött célja? Megalapozott-e becsvágya?
  2. Lehetséges, hogy talán azért szakadt el az Achillese (link: Achille-ín szakadás), mert túl mohó, nagyravágyó volt, és túlfeszítette a húrt? Amikor nagyravágyó, és túlzó célokat kitűzve elveti a súlykot, akkor bizony a tűzzel játszik. Ha elszakadt az Achilles-ina, akkor mindig benne van a pakliban, hogy bizony itt most túl sokat akart, és megégette magát. Eljött az ideje szünetet tartani, és újratervezést végezni.
  3. Van értelme annak, hogy ennyire megszakadjon valamiért?
  4. Talán túlságosan elrugaszkodott a földtől, és az álmainak a rabja lett?
  5. Hol lehet érdemes lentebb adnia az céljaiból, az ambícióiból?
  6. Mit kell tennie azért, hogy élete visszatérhessen a rendes kerékvágásba, és visszatérjen a realitások talajára?

Megválaszolja ezeket a kérdéseket magának Achilles-ín szakadásakor?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük