A nedvedző lábszárfekély még a nehezen gyógyuló fekélyes sebeken belül is kifejezetten nehezen kezelhető. Azért, mert váladékozó, nedvedző sebeknél először a váladékozást, a fertőzést kell megszüntetni ahhoz, hogy elkezdhessük a seb gyógyítását.
Sok nedvedző lábszárfekélyes beteg gyógyításán vagyunk már túl a Harmónia Centrumban. Csapatunk 2012 áprilisa óta több mint 1.200 fekélyes sebtől szenvedő beteget látott el ezzel a forradalmian új sebkezelési módszerrel. Ők gyógyultan távoztak tőlünk.
Azért, mert a lábszárfekély nem egyik napról a másikra alakul ki. Hosszú évek szenvedése, félrekezelések, a megfelelő információk hiánya: sok minden közrejátszik abban, hogy a gyógyulás, gyógyítás mennyi ideig tart.
És ami hosszú idő alatt alakul ki, azt csak hosszú idő alatt, sok energia befektetésével lehet helyrehozni. Ezen kívül nagyon fontos a kezelő csapat és a páciens együttműködése. Mit jelent ez?
A sebezelési módszer kidolgozása is hosszú évek feltáró, kutató, gyógyító munkáját igényelte a sebkezelő csapattól. Ezt a munkát Dr. Fekete László sebész főorvos és Galsa Emese kiváló sebkezelő munkatársunk vezetésével végeztük.
A módszert 2012 óta, a tapasztalatok felhasználásával folyamatosan fejlesztjük. Minden munkatársunk hozzátett valamit a kezelés javításához. Mindig jött új ötlet, új lehetőség, amit teszteltünk, majd hozzáadtuk az eljáráshoz annak érdekében, hogy betegeink sebeinek gyógyulása gyorsabb és eredményesebb legyen.
Betegeink visszajelzései, tapasztalatai is segítették munkánkat, a gyógyulásukat, a kezelés fejlesztését, hiszen ez CSAPATMUNKA. Egyetlen ember a munkatársak támogatása nélkül, és a gyógyulni vágyó beteg együttműködése nélkül nem lett volna képes eredményes sebkezelésre.
A Harmónia Centrumban a nedvedző, fekélyes sebek eredményes gyógyításában azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy megfelelő információval lássuk el betegeinket. Fontos, hogy odafigyeljünk a panaszaikra, a kezelés során kérdéseiket – ha kell többször is, elismételve és másként megfogalmazva – megválaszoljuk, és ezzel támogassuk gyógyulásukat.
Ha röviden, egy szóval kell elmondanom: ODAFIGYELÉST.
Betegeink, mielőtt hozzánk fordulnak, illetve mielőtt hozzátartozóik eljutnak hozzánk, sok mindenen mennek keresztül. Bizalmat szavaznak kezelő helyeknek, aztán ezt a bizalmat megvonják, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a seb nem hogy gyógyulna, hanem egyre nagyobb lesz. Aztán még az is előfordul, hogy fájdalmassá válik, és még sincs segítség, csak a nagyobbodó seb egyre romló állapota teszi tönkre a beteg egészségét és lelki állapotát is.
A meggyötört ember a fájdalomtól már aludni sem tud. Nem mer emberek közé menni, mert a nedvedző seb bűzös, és kellemetlen érzéseket kelt a beteg környezetében. Szörnyű kálvária, nem kívánom senkinek.
Balázs is hasonló kínokat állt ki. Az ő tanulságos esetén keresztül mutatjuk be, hogy sebkezelő csapatunk hogyan tud segíteni még a reményvesztett pácienseken is.
Balázs 67 éves. A kezelések során bontakozott ki az a történet, amelyet most tanulságként megosztunk Önnel is.
2003 nyarán kertészkedés közben valami beleállt a bal lábszáramba. Nem tulajdonítottam neki különösebben nagy jelentőséget. Kiderült, hogy egy csontdarab, nem is igen figyeltem oda rá, kihúztam és dolgoztam tovább.
Álljunk itt meg! Figyelem!
A történetet folytatva: 2-3 hónap alatt sem gyógyult a sérülés. Helyén fájdalmas és duzzadt, nedvedző seb keletkezett, amely egyre elviselhetetlenebb fájdalmat okozott. Az egyre aggasztóbb látványról pedig még nem is beszélek.
Mikor láttam, hogy az állapotom egyre romlik, elmentem háziorvosomhoz. Beutalót kaptam tőle a körzeti sebészeti szakrendelőbe. Tőle kaptam az első szigorú figyelmeztetést:
A sebészeten fertőtlenítették a fájdalmas sebet (most már tudom, hogy ezt a sérülés utáni első percben meg kellett és lehetett volna tenni), majd a bőrgyógyászatra irányítottak, ahol a szakorvos Betadine kenőcs és jalugél használatát írta elő. Emellé hagyományos kötszert (ez vajon mit jelent pontosan?) írt fel, és fásli alkalmazását ajánlotta (vajon meg is mutatták, hogyan kell használni?).
Otthon naponta kétszer kezeltem a sebet. Először szappanos vízzel lemostam, majd Betadine krémet kentem a seb köré, és a sebbe jalugélt tettem. Steril lappal lefedtem, és a magam tudása szerint befásliztam. (Vajon így írták elő, megmutatták a kötözést, a fáslizást? Vagy a kezelést csak az alapján végezte Balázs, amit meg tudott jegyezni?)
Csodálkoztam, hogy nem rendeltek vissza a bőrgyógyászatra kontroll céljából sem. A seb viszont nem javult, sajnos egyre rosszabb lett. A fájdalom csak erősödött, naponta egyszer már fájdalomcsillapítót kellett bevennem.
Többször visszamentem a bőrgyógyászati szakrendelésre, mert panaszaim nem múltak. De a szakemberek továbbra is csak ugyanazt a terápiát javasolták, annak ellenére, hogy a sebem egyre nőtt, és a fájdalom és duzzanat mellé már kellemetlen bűzös váladékozás is társult, amitől megváltozott az életem.
A településen, ahol lakom, tagja vagyok egy hagyományőrző csoportnak, amelybe heti egyszer még eljártam ebben az időben. Mielőtt elindultam, - és örültem, hogy végre társaságba mehetek, - új kötést tettem a sebre, a zoknimra pedig dezodort fújtam.
De még így is feszélyezett a tudat, hogy a sebem bűzlik, és ezt mások is megérzik. Annak ellenére így éreztem, hogy a környezetem, a barátok, rokonok tudták milyen betegséggel küzdök.
A fájdalom tovább fokozódott:
Édesanyám a segítségemre sietett, és próbálta lábam masszírozásával enyhíteni fájdalmaimat. Ő is tudta, mit érezhetek, hisz neki is volt egy hatalmas lábszárfekélye bokától térdig, amit én magam kezeltem 10 éven keresztül haláláig. Érdekes, hogy ugyanazt a módszert javasolta neki is a bőrgyógyász, amit nekem. Édesanyámnak szüksége volt rám, tartanom kellett magamat. A ház körüli napi tevékenységek terhe és az ápolási feladat is rám hárult.
Azonban egyre nehezebben tudtam ezeket a feladatokat, mert annyira fájt a sebem. A lábamat mintha mázsás súlyok húzták volna, minden egyes lépés kínlódás volt. Éjszaka nem tudtam aludni a fájdalmaim miatt, és ez kihatott a mindennapjaimra is. Egyre fáradtabb lettem.
5 hosszú éven át orvostól orvosig jártam, ezzel az egyetlen sebbel. Semmi nem változott. Mindig ugyanazt mondták. Felírták a megszokott kötszert és kenőcsöt, kezelést nem kaptam, otthon kezelgettem tovább a sebemet.
A hetek, hónapok során újabb sebek lettek a lábamon. Bőrkeményedés keletkezett a bal belbokán, amit körömmel lekapartam. Ebből is lett egy kisebb seb.
Majd a jobb bokámon is keletkeztek új sebek kívül és belül is. Ezek nem voltak olyan nagyok és annyira fájdalmasak, mint az első seb. Négy seb, további hosszadalmas otthoni kezelések eredmény nélkül. Ekkor merült fel, hogy sebeimet esetleg egy ki nem derített és kezelés nélkül maradt cukorbetegség okozhatja.
A laborleletek igazolták háziorvosom gyanúját, innentől cukorbetegségemre gyógyszert és diétás tanácsadást is kaptam.
Mit tettem rosszul?
Eközben a bal bokám külsején a seb egyre nagyobb, fájdalmasabb lett, és a bűzös váladékozás egyre elviselhetetlenebb. Naponta már többször is be kellett vennem fájdalomcsillapítót. Hol ilyet, hol olyat, nem néztem én, ami éppen kéznél volt. A sebeket ekkor már naponta hétszer kötöztem, ahogy addig is, a megszokott módszerrel. A lábszáram olyan vastag lett, mint a combom, pedig vízhajtót szedtem minden nap, és fásliztam is. Bőröm lilás és tarjagos lett.
Érsebészetre magamtól mentem el. A háziorvosom nem küldött, de elmentem egy vizsgálatra, ahol érsebészetileg nem találtak problémát. Elkezdett borzasztóan fájni a jobb belbokámon lévő seb. Néha, ha megütöttem, csillagokat láttam.
Mikor már 8 éve szenvedtem, a bőrgyógyász beutalt kórházba, lábszárfekély kezelésre. A kezelés zuhanyoztatásból és napi egyszeri kötözésből állt. Cukorbetegségemre új gyógyszert kaptam, de a sebeim nem gyógyultak.
A kórházban azt hallottam valakitől, hogy a sós tengervíz jót tesz a sebeknek, és be is gyógyítja azokat. Azt javasolta, utazzak el az Adriára. Én azonban úgy gondoltam, hogy nem kell ahhoz Horvátországig utazni, hogy sós vízben áztassam a lábaimat. Otthon maradtam, vettem tengeri sót, és naponta kétszer harminc percig sós vízben áztattam a sebeimet.
Fájdalmam minimálisan csökkent átmeneti időre, amit a sós vizes áztatásnak tudtam be, de sebek egyre nagyobbra nőttek. Végül azt találtam ki, hogy a gyógyvizes fürdők esetleg jobbulást hozhatnak, ezért több gyógyvizes fürdőhelyre is elmentünk.
Bevallom, nem voltam boldog, hogy az emberek meghökkenve nézik a lábamon lévő sebeket, és csodálkoznak vagy undorodnak, hogy ilyen sebbel bemegyek abba a vízbe, ahol mások is fürdenek. Ma már magam sem értem, hogy tehettem ilyet. A vízben azonban már túltettem magam ezen. A fürdőkúrák sem hoztak pozitív eredményt.
Úgy éreztem, nincs kiút. A sors is ütött rajtam még egyet, és egy családi tragédiát is a nyakamba zúdított. Jött a stressz és az idegeskedés. A lábam egyre jobban fájt, égett, mintha valami marná, rágná a csontot.
Elkeseredett voltam, csak csoszogtam, mert azt már nem lehet menésnek nevezni. Ez maga volt a kín. Egyszer, amikor a fiam meglátogatott elpanaszoltam neki, hogy milyen fájdalmaim vannak, és hogy véget akarok vetni a szenvedéseimnek.
A fiam nem hagyta annyiban. Azonnal a számítógéphez ült, és keresni kezdte a megoldást.
2019. szeptember 10-én volt az első orvosi vizsgálat. Nagyon bíztam benne, hogy itt meggyógyítanak, úgy éreztem, ez már az utolsó lehetőség, hogy fájdalmas lábaimat kezelésbe vegyék. Amikor beléptem a Centrumba, kedvesen fogadtak, és ez nagy önbizalmat adott. Tudtam, hogy jó helyen járok.
A vizsgálattól ugyan tartottam, féltem, hogy azt fogják mondani, itt már nincs segítség, de az érzés megmaradt, jó helyen vagyok, jó kezekbe kerültem.
A kezelőben mosolygós, kedves szakemberek fogadtak. A fiatal doktornő és a sebkezelő kolléganő türelmesen végig hallgatták panaszaimat. Kérdéseimre érthető válaszokat kaptam. Nagy kő esett le a szívemről, amikor a doktornő közölte, hogy alkalmas vagyok a speciális lábszárfekély kezelésre, amit a Harmónia Centrumban végeznek.
Mit mondjak, nem volt kellemes, sőt igen fájdalmas volt a nedvedző seb kezelése.
Hogy lehet az, hogy én naponta hétszer kötöztem a sebeimet, és most egy hétig rajta marad ugyanaz a kötés? Hogyan fogja kibírni hét napig?
Alig akartam elhinni, hogy a kezelés utáni első éjszakát végre átaludtam.
Az első kezelés óta eltelt több mint egy hónap. Hetente egyszer járok kezelésre a Harmónia Centrumba. Az életem teljesen megváltozott.
Nincs váladék, nincs bűzös szag. A nedvedző lábszárfekély már a múlté.
Az éjszakákat alvással töltöm.
Lábam könnyebb, más lett az életem. Egyáltalán lett életem, vannak életcéljaim, és már tudok mosolyogni.
Köszönöm az egész Harmónia Centrum csapatának a kedvességet, figyelmet, türelmet, a precíz és szakmailag kiváló munkát! Külön köszönet fiamnak, aki segítette utamat, hogy a Harmónia Centrum páciense legyek! Fekélyem folyamatos gyógyulásával visszakaptam az életem, amiért nagyon hálás vagyok. Mindenkinek csak ajánlani tudom, remek szakemberek egy csapatban! Köszönöm!”
A sebkezelő csapat sok mindent megtapasztalt már a Harmónia Centrumban, sokféle történetet hallottunk, de ez a 15 évnyi történet, ez sok mindenen túltesz. Balázs éveken keresztül a fásultsággal, nemtörődömséggel találkozott, és nem kapta meg a megfelelő tájékoztatást, odafigyelést, amit sebkezelő csapatunktól végre magkapott.
Páciensünk sebei rohamosan gyógyulnak:
Balázs már a második kezelés óta vidám, mosolygós, viccelődik a kolléganőinkkel. A kezelések közben sokat beszélget a kollégákkal, de véletlenül sem a fájdalomról, mert a fájdalom már a múlté. És ugye arról nem beszélünk ami nincs. Főleg nem beszélünk 16 év után.
Balázsnak újra vannak céljai, nagy erőbedobással végzi otthoni teendőit, és segít, akinek tud a környezetében. Jó érzéssel tölti el, hogy már nem ő szorul segítségre. Fontos, hogy rendszeresen – havonta – elmegy a cukorbeteg rendelésre, mert tudja, hogy ez nagyon fontos, ugyanis az ő sebei alapvetően a cukorbetegsége miatt alakultak ki.
Nekünk, a Harmónia Centrum dolgozóinak az az igazi boldogság és öröm, hogy látjuk Balázs arcát, ahogy visszatér az életbe, fájdalommentesen, gyógyultan. A Centrumban ezen dolgozunk mindennap, türelemmel, mosolyogva és szakmai hozzáértéssel.
"Engedjék meg,hogy hálás szívvel mondjak köszönetet azért az önzetlen, nagy tudással végzett munkáért, amit megtapasztaltam. Hálát adok a jó Istennek, hogy 16 éves sebeim begyógyultak. Minden elismerésem az Önöké! A szeretet ünnepéhez közeledvén kívánok Önöknek, kedves családjuknak valamint a gy.centrum minden dolgozójának szeretetteljes karácsonyi ünnepeket, és békés boldog Új esztendőt, szeretettel Almádi Balázs József." - 2019. december 23-án 10 óra 58 perckor érkezett e-mail
Kedves Balázs!
Lábszárfekély gyógyításával foglalkozó orvosaink:
1. Bejelentkezem a lábszárfekélyt lökéshullám kezeléssel és mezoterápiás kezeléssel gyógyító csapat orvosának vizsgálatára. Mindezt azért teszem, hogy ha nedvedző sebem alkalmas a kezelésre, akkor 100%-os eséllyel begyógyuljon fekélyes sebem. Megértettem azt is, hogy a lökéshullám sem alkalmazható mindig. Ebben az esetben azonban az orvosi vizsgálat után el sem kezdik a kezelést, és tájékoztatnak a lehetőségeimről. Kérem, hogy tájékoztassanak a további részletekről.
Gyógyulásához kérjen információt most, mert egészsége a legdrágább kincse, és így tudunk segíteni
2. Nem jelentkezem sebkezelésére. Ezzel kijelentem, hogy lemondok az eddigi tapasztalatok szerint 100%-os gyógyulást biztosító korszerű kezelésről. Teszem ezt még annak árán is, hogy panaszaim nem szűnnek meg, és nedvedző, fekélyes sebem továbbra is fájni fog.Hoppá...! Más vizekre szeretne evezni gyógyulásáért.
Biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
Ha ezek után is elkattint a honlapunkról, akkor kívánom Önnek, hogy találja meg azt a partner gyógyítóját, aki egész életén keresztül hasznos tanácsokkal látja majd el Önt gyógyulásáért és egészsége megőrzéséért.
