Alighanem Ön is találkozott már olyan helyzettel, amikor a környezete régóta mondogatja valakinek, hogy nincs rendben az egészsége. Minden jel arra mutat, hogy beteg, de az érintett nem érzékelte, hogy bármi problémája lett volna.
Nos, ez valóban elég gyakori jelenség. Nem ritka, hogy pont az nem veszi észre a problémát, akit érint, és a legfontosabb lenne tudnia róla. Nem vagyunk egészségtudatosak, nem figyelünk oda eléggé magunkra. Homokba dugjuk a fejünket. Sokan hajlamosak elbagatellizálni bizonyos panaszaikat. Pl. a „fáj a lábam” tipikusan olyan gond, amire szeretnek legyinteni egyet az emberek, holott nem kéne ilyen könnyelműnek lenni. Ha nem kezelik időben a fájdalmakat, azok az esetek többségében nemhogy nem múlnak el, hanem sokkal rosszabbak, súlyosabbak lesznek. Minél nagyobb a baj, minél súlyosabbá válnak a tünetek, annál nehezebb lesz majd kezelni a fájdalmat.
Fél vállról vesszük saját magunk egészségét. A kisebb-nagyobb panaszok elbagatellizálása egészen addig húzódhat, amikor már nehéz lesz segíteni. Ezért fontos, hogy időben kérjen segítséget. Ha az érintettek nem látják saját maguk egészségi állapotát, akkor ez sokszor kizárólag azon múlik, hogy odafigyelünk-e egymásra, odafigyelünk-e a másikra.
- Szólunk-e a másiknak, ha valamilyen rendellenességet veszünk észre rajta? Figyelmeztetjük-e arra, ami nekünk azonnal szembetűnik, de ő látszólag nincs is tisztában ezzel?
- A másik oldalról viszont komolyan vesszük-e mások aggódó kérdéseit az egészségünkkel kapcsolatban?
- A másokra figyelés közben magunkra, a saját egészségünkre is érdemes nagyobb gondot fordítani.
Mindig szólni kell!
Odafigyel a környezetében élők egészségére is?
Nagyon fontos, hogy ha egy családtagját furcsának találja, vagy valami rendelleneset vesz észre rajta, soha ne tartsa magában a megállapítását. Nem kell persze ajtóstól rohanni a házba, és letámadni őt, de mindenképp szólni kell arról, amit tapasztalt vele kapcsolatban. Amennyiben az az érzése, hogy a másiknak fáj valamije, furcsán mozog, nehezen lép, vagy bármi más rendellenesség tűnik fel, akár úgy is, hogy ő maga észre sem veszi, mindig hívja fel a figyelmét a problémára.
Könnyen lehet, hogy neki fel sem tűnik, hogy valami megváltozott nála, és más lett. Bizony, ilyen létezik, bármennyire is hihetetlen. Sokszor a krónikus fájdalmak annyira lassan, fokozatosan alakulnak ki, hogy az érintett egész egyszerűen hozzászokik az érzéshez. Az is lehet, hogy nem tudja úgy mozgatni valamijét, ahogy kellene, és észre sem veszi igazán, hogy az adott testrésze fáj. Ilyenkor tudat alatt úgy alakítja az életét, hogy a fájó testrészét kímélve nem használja rendesen.
Ne hagyja annyiban!
Sajnos elég gyakori, hogy hiába tud az érintett a problémáról, homokba dugja a fejét, nem megy el orvoshoz. Hogy miért, annak több oka lehet: talán fél, vagy azt gondolja, nem is olyan komoly a baj, esetleg be akarja bizonyítani, hogy ő aztán nem megy mindennel orvoshoz.
Ebből a hozzáállásból azonban súlyos problémák is adódhatnak. Bárhogyan is gondoljuk, nincs mindenkinek „vasból a szervezete”, ezért nem szabad hagyni a problémák elhatalmasodását. Ha egy családtagja viselkedik így, mindig próbáljon hatni rá. Győzze meg arról, hogy menjen el az orvoshoz, és vizsgáltassa meg magát. Ne hagyja annyiban a dolgot. Vegye rá, hogy nézesse meg magát, és ismerje meg az egészségi állapotát. Lehet, hogy az adott pillanatban piszkálásnak éli majd meg, később viszont megköszöni majd.
Az egészség mindennél fontosabb. Törődjön jobban vele. Ne csak saját magára, hanem a közvetlen környezetére is vigyázzon.