A cukorbetegség az anyagcsere folyamatok zavara.
Ennél bővebben is érdemes azonban megfogalmazni, mert hazánkban körülbelül hétszázezerre tehető a felismert, diagnosztizált cukorbetegek száma. Ha pedig a nemzetközi adatokkal számolunk, vagyis azt feltételezzük, hogy minden felismert cukorbetegre egy másik még nem diagnosztizált cukorbeteg vagy látens cukorbeteg jut, akkor joggal feltétezhetjük, hogy nagyjából másfél millióra tehető hazánkban a cukorbetegek illetve a cukorbetegséggel veszélyeztetettek köre.
A cukorbetegség esetében az anyagcsere zavara azt jelenti, hogy a vérben lévő cukor nem épül be a sejtekbe, hanem már olyan mértékben halmozódik fel, hogy a vizeletben is megjelenik. Vagyis ez azt jelenti, hogy a vizelet „cukros lesz”.
A vizelet cukortartalma is mérhető, vizsgálható lenne. A gyakorlatban azonban nem a vizelet, hanem a vér cukorszintjét, a vércukorszintet mérik. Erre azért van szükség, mert a vér cukorszintjének alakulása sokkal érzékenyebben reagál a szervezetben zajló anyagcsere folyamatokra, és pontosabb adatokat szolgáltat a cukoranyagcsere folyamatokról. A cukorszint alakulásának, éppen aktuális értékének a pontos meghatározása pedig alapvető fontosságú a cukorbetegek kezelésekor.
A cukor a szervezetben szőlőcukor (glükóz) formájában van jelen. Ez a sejtek benzinje, amely normális működésükhöz biztosítja az üzemanyagot. Étkezéskor az étel egy része glükózra bomlik. Ez a bélből a véráramba kerül, amely szállítja a sejtekhez az üzemanyagukat.
Egészséges szervezetnél ez a folyamat rendben zajlik, mert a sejtek a vér által hozzájuk szállított szőlőcukorból energiát termelnek és beépítik a sejtekbe. Például a máj nemcsak saját sejtjeiben használja a szőlőcukrot, hanem a szervezet számára még raktározza is, és szükség esetén – ha a táplálékból nem kap a szervezet újabb cukoradagot – egyszerűen visszajuttatja az elraktározott szőlőcukort a vérbe. A vér pedig szállítja is tovább a sejtekhez, és a sejtek pedig felhasználják a működésükhöz, ahogy korábban már írtam.
Ez a májban elraktározott cukormennyiség, és annak szükség szerinti véráramba való visszajuttatása teszi lehetővé, hogy ne kelljen például éjszaka felkelnünk a sejtek működéséhez szükséges cukoradag elfogyasztásához. Nemcsak a máj képes azonban a cukor raktározására, hanem például az izmok is.
Ebből is látszik, hogy az egészséges szervezetben mindig szükség van a sejtek működését biztosító szőlőcukorra. A vér cukorszintjét pedig megfelelő szinten kell tartani, mert sem a túl alacsony, sem pedig a túl magas vércukorszint nem jó.
A cukor bejutását a véráramból a sejtekbe az inzulin szabályozza. Az inzulint a hasnyálmirigy termeli a szükséges mennyiségben, és ezzel biztosítja a sejtek energiával való folyamatos ellátását. Az inzulin nyitja és zárja azokat a csapokat, amelyeken át a szőlőcukor a sejtek működéséhez szükséges mennyiségben bejut a sejtekbe.
Cukorbetegség esetén azonban ez a szabályozó folyamat felborul, vagy pedig súlyos esetben nem is működik. Vagyis a hasnyálmirigy nem termeli meg a vérben lévő szőlőcukor sejtekhez való eljuttatásához szükséges inzulin mennyiséget, vagy pedig egyáltalán nem is termeli az inzulint. Egy harmadik eset is lehetséges, mégpedig előfordulhat az is, hogy a sejtek nem reagálnak megfelelően, és nem dolgozzák fel a hozzájuk vérben eljutó cukrot.
A vérben lévő cukor ezekben az esetekben nem épül be a sejtekbe, ezért felgyűlik a vérben. Ez jelenti azt, amikor megemelkedik a vércukorszint, és mivel nincs más megoldás, ezért a vérben lévő cukor a vizelettel ürül ki, vagyis cukros lesz a vizelet.
Ha időben felfedezik a vércukorszint emelkedését, és a sejtek a működésükhöz szükséges hiányzó cukrot nem a bennük lévő zsírok és fehérjék kényszerű elégetéséből kénytelenek hosszú időn át pótolni, akkor komolyabb következmények nélkül be lehet avatkozni a vércukorszint normális szintre csökkentéséért.
Ilyenkor az étkezési szokások átalakításával és rendszeres mozgással a legtöbb esetben meg lehet előzni a cukorbetegségből idővel kialakuló súlyosabb szövődmények megjelenését, és a cukorbetegség is kordában tartható. A személyre szabott tanácsok betartásával, és a szükséges teendők napirendbe iktatásával a cukorbeteg teljes életet élhet.