Melyek a leggyakoribb csonttörés fajták?

A csonttörés két alapvető típusáról biztos Ön is hallott már. Még akkor is, ha nem tört el eddig semmije sem.

Ez a két alapvető típus a zárt és a nyílt törés. Zárt törésnél a törött csontvégek nem döfik át a bőrfelszínt. Ezzel szemben a nyílt törés legszembetűnőbb jele a törött csontvégek láthatóvá válása. Jóval súlyosabb a nyílt törés, mert a csontok törése mellett még az erek és az idegek is megsérülnek. Emellett a nyílt seb miatt a fertőzésnek a veszélye is jóval nagyobb, mint zárt törésnél.

Csonttörés fajtái a törési formák alapján

Törési formák alapján a leginkább ismert a traumás vagy baleseti törés. Ilyenkor a törés, ahogy a neve is mutatja, hirtelen következik be, valamilyen külső erőhatásra. Ilyenkor az adott csontra ható erő nagyobb, mint amit a csont rugalmassága és ereje deformitás nélkül el tudna viselni. A legtipikusabb esetei az ilyen töréseknek a különféle elesések hatására bekövetkező láb, kéz és csuklótörések.

A fáradásos törés ennek éppen az ellenkezője. Ilyenkor semmilyen hirtelen bekövetkező, a csont erejéhez képest nagy erejű külső hatás nem éri a csontot. A csont ilyenkor az állandó erőltetés, a túlterhelés hatására törik el. Leggyakrabban a sportolóknál fordul el, hisz ők azok, akik az állandó edzés mellett is, sokszor erejük határáig terhelik a csontjaikat és ízületeiket a még nagyobb teljesítmény eléréséhez. Különösen gyakran előforduló fáradásos törés a lábtörés, hisz az állandó mozgás, futás szinte minden sportág alapvető mozgásformája. Emellett pedig az állandó igénybevétel mellett még a test súlya is nehezedik még a lábra.

A zöldgally-törés az, amikor a csontnak csak az egyik oldala reped be, és törik el. Ilyenkor a csontot borító csonthártya nem sérül, és egyben tartja a csontot. Pontosan úgy, mint amikor egy fűzfa ágat igyekszünk eltörni. A fűzfa ág eltörik, de az ág külső háncsrétege egyben tartja az eltört faágat. Jellemző törés ez a gyerekeknél, akiknek még rugalmas a csontozatuk.

A zöldgally töréssel szemben a patológiás törés elsősorban idősebb korban fordul elő, amikor valamilyen betegség következtében elvékonyodik, meggyengül a csont. A legismertebb patológiás törés a csontritkulás, amelynek során a csont kalcium tartalmának csökkenése miatt a porózus szerkezetű csontszövet lukacsossá válik, és a csonttömeg csökkenésével elveszíti rugalmasságát és erejét. Ilyenkor a szokásosnál jóval kisebb külső hatásra is eltörik, elreped a csontritkulásos csont. A patológiás törés egyes daganatos betegségek következményeként is előfordul.

Emellett elsősorban a baleseti töréseket meg tudjuk különböztetni aszerint is, hogy sima, egyszerű vagy pedig szilánkos törés alakult ki a hirtelen fellépő külső hatásra.

A csonttöréseket csoportosíthatjuk a törési helyek száma szerint is. Eszerint beszélhetünk egyszeres vagy pedig többszörös, darabos törésről. A többszörös, darabos törés elsősorban az elvékonyodott, meggyengült csontoknál forul elő.

A csonttörés fajtái a törés testtája szerint

Csuklótörés, kéztörés

csuklótörés

Csuklótörésnél amikor az egyik csont törik el a csuklóban, akkor az általában az orsócsont.

Gyakori töréstípus a csuklótörés. A csukló törése rendszerint valamilyen esés hatására következik be, például valamilyen balesetben vagy sportolás közben.

Amikor „csak” az orsócsont törik el a csukló közelében, vagy a csukló kis kéztő csontja, a sajkacsont törik el, akkor elég az ízületet rögzíteni egy rövid gipsszel.

Amikor viszont már az orsócsont mellett a singcsont is törik, akkor már hosszú gipszre van szükség. Nem véletlen ez, hisz mindkét csont törésénél már sokkal instabilabb az ízület, ezért rögzíteni kell. Ilyenkor a gipsz a tenyértől egészen a hónaljig ér.

Csuklótörésnél a gipsz 3-4 hétig van fenn. Ha azonban mindkét csont eltörik, illetve az alkar töréséről van szó, akkor 4-6 hétig is rögzíteni kell az instabil ízületet. Az persze igaz, hogy az utolsó 2 hétben már elég csak a rövid gipsz is, mert a korábbi egy hónap alatt a csontok megerősödtek annyira, hogy nem fognak elmozdulni.

A csukló törésénél természetesen a két alkarcsont mellett a csuklót alkotó 8 kéztőcsont bármelyike is eltörhet.

A felkar töréseit ennél hosszabb ideig, akár 8 hétig is gipszelni kell.

Az alkarban az orsócsont feje a könyök közelében is eltörhet. Könyök feletti törésnél a felkarcsont könyökízületi vége törik el. Felkartörésnél pedig a felkar közepe törik el.

Bokatörés, lábtörés

A bokatörés is gyakran előfordul sportolás közben, vagy akár egy rossz lépés következtében is.

Amikor „csak” az egyik csont törik el a bokában, akkor ez rendszerint a szárkapocscsont. A szárkapocscsont alsó vége törik le. Ilyenkor külső bokatörésről beszélünk. Előfordul olyan törés is, amikor a sípcsont is eltörik a szárkapocscsont mellett.

Külső bokatörésnél egy rövid gipsszel elég csak a törött ízületet rögzíteni. A sípcsont és a szárkapocscsont együttes törésénél azonban hosszú gipszre van szükség, amely a lábujjaktól egészen az ágyékhajlatig rögzíti a stabilitásukat vesztett ízületeket.

Külső bokatörésnél a rövid gipsz 4-6 hétig van fenn. Ha azonban mindkét csont eltörik, illetve a lábszár vagy a combcsont töréséről van szó, akkor akár 8 hétig is szükség van a gipszre.

A lábközépcsont törés is gipszeléssel rögzíthető.

Műtéti beavatkozást igénylő törések rögzítése

Az összetettebb, komplettebb töréseknél, illetve az ízületközeli töréseknél sokszor előfordul, hogy nem elég a gipszelés, és ilyenkor műtétre van szükség az eltört csontok gyógyulása érdekében.

A boka, váll, könyök és csukló közeli töréseknél dróttűzést használnak a törött csontvégek rögzítéséhez. Ilyenkor a helyére rakott csontvégeket egy vagy két dróttal áttűzik.

A lábszár, a combcsont, illetve a felkar és az alkar töréseinél a csontok velőüregébe vezetnek 2-3 erős drótot, és ezzel sínezik az eredeti helyükre visszaillesztett törött csontvégeket. A műtéti kezelésnél is előfordul, hogy rövid ideig még gipszelik is a törés után rögzített csontot.

A beültetett drótokat általában 4-6 hónapra távolítják el.

Mikor elég a gipszelés, és mikor van szükség műtétre?

Gipszeléssel jól gyógyíthatók az elmozdulás nélküli, jól álló törések, vagy pedig azok a törések, amelyek helyre tehetők, és speciális kötéssel, gipszeléssel stabilan a helyükön tarthatók. Gipszeléssel jól rögzíthető a csuklótörés, a felkarcsont vagy a kézközépcsont törés.

Ezzel szemben a nagy elmozdulással járó töréseknél, a nyílt töréseknél, illetve az ízületközeli töréseknél műtétre van szükség. Ugyancsak műtétre van szükség általában az ízületközeli töréseknél és a combcsont töréseinél.

A választott műtéti megoldás függ a törés elhelyezkedésétől (felső vagy alsó végtag, illetve mennyire közel van az ízülethez) és a törés jellegétől is. Vagyis attól, hogy nyílt törésről, egyszerű vagy darabos törésről van-e szó. Természetesen a csonttörést szenvedett kora, egyéb betegségei és általános egészségi állapota is meghatározza a műtéti eljárást.

Minél összetettebb a törés, annál bonyolultabb műtéti kezelésre van szükség a gyógyuláshoz, és annál hosszabb lesz a műtétet követő gyógyulási idő. Azonban a törés utáni gyógyulási időt jelentősen le lehet rövidíteni a mellékhatások nélküli lökéshullám terápiával és személyre szabott gyógytornával.

A gyógyulás annál hamarabb következik be, minél hamarabb regenerálódk a törött végek összeillesztésénél a csontszövet. Ez pedig elsősorban a csont és környékének a vérellátásától függ. Ezt a vérellátást javítja, és élénkíti a vérkeringést a lökéshullám kezelés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük