Azt lehet tudni, hogy sem a túl alacsony sem pedig a túl magas vércukorszint nem jó. Egyáltalán nem arról van szó azonban, hogy egyesek túl kevés cukrot, mások pedig túl sokat esznek. Mi a különbség tehát az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség között?
Nem az elfogyasztott vagy nem elfogyasztott cukor mennyiségétől függ a cukorbetegség. Az egyes típusú cukorbetegséget a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek az elpusztulása okozza. Az inzulintermelő sejtek pusztulását pedig nem a mértéktelen cukorfogyasztás idézi elő, a cukorfogyasztástól teljesen független.
A 2-es típusú cukorbetegség pedig akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy nem képes megtermelni a vérben található cukor sejtekhez való eljuttatásához szükséges mennyiségű inzulint, vagy pedig a megtermelt inzulin a sejtek nem megfelelő reagálása miatt nem képes ellátni szabályozó feladatát.
A sejteknek a működésükhöz energiára van szükségük. Ezt az energiát pedig leginkább az elfogyasztott táplálékból a bélben lebontott és felszívódott szőlőcukor biztosítja. Nagyobb mennyiségben termel még a máj is szőlőcukrot más anyagokból való átalakítással.
A szőlőcukor a bélből felszívódva a véráramba jut, és a vérkeringés juttatja el a sejtekhez a működéshez szükséges energiaforrást. A sejtekhez eljutó szőlőcukor (glükóz) mennyiségét a hasnyálmirigy által megtermelt hormon, az inzulin szabályozza.
Amikor a sejteknek a működésükhöz szőlőcukorra (glükózra) van szükségük, akkor az inzulin kinyitja a vérben lévő és sejtek felé megnyíló csapokat. Ennek hatására a szőlőcukor átáramlik a vérből a sejtekbe, és ott energia formájában felhasználódik, vagy pedig beépül a sejtekbe. Vagyis az a lényeg, hogy a sejtek megkapják a működésükhöz nélkülözhetetlen üzemanyagot, miközben a vér cukorszintje csökken.
Amikor a sejtekbe elegendő szőlőcukor jutott, akkor az inzulin zárja a szőlőcukor csapokat, és a vér cukorszintje nem csökken tovább. Egészségesen működő szervezetnél, amikor a vér cukorszintje magas, akkor a hasnyálmirigy inzulintermelése megemelkedik, hogy legyen elegendő mennyiségű inzulin a csapok kinyitásához a sejtek felé.
Amikor viszont a nyitott csapok hatására a szőlőcukor áramlik a sejtek felé, és ezzel párhuzamosan pedig csökken a vércukorszint, akkor ez egy jelzés is a hasnyálmirigy felé, hogy most már nincs szükség olyan mennyiségben az inzulin termelésére, mert a sejtek már jóllaktak cukorral, ezért csökkentse csak a csapok nyitásához, illetve nyitva tartásához szükséges inzulin termelésének a mennyiségét.
A máj, mint cukorraktár vesz részt ebben a folyamatban, és akkor válik fontossá a szerepe, amikor nem eszünk, és emiatt az alsó határa felé közelít a vérben a cukorszint. Ilyenkor, azért hogy a sejtek zavartalanul működhessenek, és ezzel együtt a vérben se csökkenjen le a minimális érték alá a vércukorszint, a máj a benne elraktározott szőlőcukorból szabadít fel egy bizonyos mennyiséget. Ezt juttatja be a véráramba, és ez biztosítja, hogy ne csökkenjen le a minimális érték alá a vércukorszint.
Cukorbetegségnél a vérben lévő szőlőcukor szabályozott áramlása borul fel. Ahelyett, hogy az inzulin által kinyitott csapokon a szőlőcukor bejutna a sejtekbe, és ott biztosítaná a sejtek zavartalan működését, ehelyett az inzulin teljes hiánya vagy pedig nem megfelelő mennyisége miatt a csapok zárva maradnak vagy pedig nem nyílnak ki a szükséges mértékben, és ezért a vérben felgyűlik a táplálékból felszívódott cukor.
Ez a folyamat két okból borulhat fel:
- 1-es típusú cukorbetegségnél az inzulintermelő sejtek pusztulása miatt a hasnyálmirigy nem tud elegendő mennyiségű inzulint termelni a csapok megfelelő nyitásához és nyitva tartásához. Az immunrendszer hibás működése miatt a szervezet saját maga ellen fordul, és jól működő sejtjeit nem ismeri fel, és elpusztítja azokat.
- 2-es típusú cukorbetegség esetében pedig a sejtek működése zavarodik meg, és bár az inzulin nyitja a szőlőcukor bejutását lehetővé tevő csapokat, azok mégsem hasznosulnak és épülnek be a sejtekbe a megfelelő mértékben.
Az 1-es típusú cukorbetegség elsősorban a fiatalok, a 2-es típusú pedig elsősorban az idősebbek jellemző anyagcsere zavara.
- 1-es típusnál az inzulintermelő sejtek elpusztulása miatt nem termelődik elegendő mennyiségű inzulin a hasnyálmirigyben, ezért a vérben lévő szőlőcukor sejtekbe juttatásához, a csapok nyitásához az inzulint kívülről kell pótolni.
- Az idősebb korban jelentkező 2-es típusú cukorbetegség esetében a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei nem pusztulnak el, de mégsem jut elegendő mennyiségű vércukor a sejtekbe azok zavartalan működéséhez. Ezt okozhatja az inzulin hasznosuló hatásának a csökkenése, illetve az inzulintermelés elégtelen mennyisége is, illetve ennek a két folyamatnak az egyidejű megjelenése.
2-es típusú cukorbetegséggel küzd?
A 2-es típusú cukorbetegségnél tehát nem arról van szó, hogy a hasnyálmirigy nem termel inzulint, ezért a vércukor értéke nem emelkedik olyan mértékben, mint az 1-es típusnál. Illetve ez az oka annak, hogy sokáig nem is tudja a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő azt, hogy neki már tulajdonképpen magas a vércukorszintje, és a sejtek zavartalan energiaellátása érdekében, és ezzel együtt a vércukorszintjének alacsonyabb szinten való biztosítására bizony tennie kellene.
Legfőképpen azért, hogy még időben avatkozzanak be a folyamatba, és könnyebben, egyszerűbben, akár az életmódja, az étkezési szokásainak az átalakításával és rendszeres mozgással elejét vegyék a vércukorszint túlságos megemelkedésének. A cukorbetegség időben való felfedezésével, az étkezési szokások átalakításával és rendszeres mozgással, és ha szükséges, akkor a testsúly csökkentésével a legtöbb esetben meg lehet előzni az inzulin injekciós kezelést. El lehet kerülni a cukorbetegség miatt kialakuló szövődmények megjelenését, például a láb sebesedését.
- Mit tesz azért, hogy ez sikerüljön?